2012. március 1.

Szándékosan teszi tönkre a Malév GH-t Limburger?

A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája és a Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet sajtótájékoztatója – 2012. március 1.

Akár agresszióba is torkollhat a Malév földi kiszolgáló leányvállalatában dolgozók elkeseredettsége, ha a vezetőség tovább halad a cég biztos bukásához vezető úton. Limburger Lóránt vezérigazgató egymás után hozza a káros hatású, gyanús hátterű döntéseket, jogsértések árán is sietteti a csoportos leépítést.


A Malév leállása óta sokasodnak az arra utaló jelek, hogy a jelenlegi vezetés nem a cég és a munkahelyek megmentéséért dolgozik. Az első intő jel közvetlenül a Malév leállása után érkezett. Limburger Lóránt, aki a légitársaság mellett a MGH vezérigazgatója is, egy nyilatkozatában 1-1,2 milliárd forint értékűre becsülte a cég értékét. Ez alig a harmada a tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő által készített – óvatos – értékbecslésnek, amely 3 milliárd körüli értékkel kalkulál. Összehasonlításképp, a kisebb forgalmat generáló, török tulajdonban lévő versenytárs Celebi GH néhány éve 10 milliárd forintért cserélt gazdát. Aggasztó a vezérigazgató tegnapi, MTI-nek tett kijelentése is: „Sajnos a piac bizalma folyamatosan csökken és így lesz ez várhatóan egészen addig, amíg nem kerül rendezésre a vállalat tulajdonosi és anyagi helyzete”. Ezek nem egy felelős vezető szavai.

A kijelentések természetesen csak az elmúlt hetekben tapasztalt intézkedések fényében értelmezhetőek. A Malév leállása után a MGH vezetése nem tett erőfeszítéseket, hogy a vetélytársaktól – elsősorban a Celebi GH által kiszolgált légitársaságok köréből – szerezzen ügyfeleket, és így kösse le a felszabadult kapacitásokat. Limburger Lóránt a csoportos leépítés mellett döntött, holott a cég dolgozói átmenetei áldozatokra is készek lennének a munkahelyek megóvásáért.
A vállalat alkalmazottainak több mint felét, 450 főt bocsátanának el. A humánpolitikai vezető az első egyeztetésen elmondta, a cégnél maradás szempontja, hogy „egy adott vezető kivel tud együtt dolgozni”. A kirúgásra kiszemeltek túlnyomó többsége hosszú évek, évtizedek óta dolgozik a vállalatnál, amely nemzetközi szinten is kitűnő minőségi mutatókkal rendelkezik. Százmilliós nagyságrendű kárt okoz a cégnek és a tulajdonosnak a vezetőség azzal, hogy olyan embereket bocsát el, akiknek milliós végkielégítéseket kell kifizetni. A szükséges speciális vezetői és gépkezelői engedélyek megszerzése, a különféle, évek alatt elvégezhető képzések és tanfolyamok ára újabb több tízmilliós költség. Mindeközben a cég a napokban is felvett alacsonyan képzett, korábban kölcsönzöttként dolgozott munkavállalókat. A közvetlen anyagi káron túl – mivel ez egy szűk piac – óriási veszteség éri a cég presztízsét, a megbízhatóságáról kialakult képet is. A Malév márkaértékének nagy részét épp az adta, hogy évtizedeken keresztül balesetmentesen tudott repülni, a minőségi földi kiszolgálásnak hála.

A LESZ hiába kezdeményezett munkaügyi egyeztetést február 27-én, a cégvezetés először nem is reagált a Munka törvénykönyve alapján kezdett munkaügyi vita kezdeményezésére. A kilátásba helyezett munkaügyi konfliktus ellenére is elzárkózik mindenféle egyeztetés elől. A törvény az egyeztetési kötelezettség mellett a kifogásolt döntések felfüggesztését is előírja a munkaügyi vita időtartamára. Limburger Lóránt azonban egy állami cég élén semmibe veszi a jogszabályokat, súlyos kártérítési pereket is kockáztatva ezzel.

A leépítésre kiszemeltek listáján felülreprezentáltak a LESZ szakszervezet tagjai, és különösen képviselőik. Az érdekképviselet tizenöt tisztségviselőjéből tizenkettő szerepel az elbocsátásra esélyesek listáján. Egyiküket közvetlen felettese helyén hagyta volna, ám „felsőbb utasításra” mégis fel kellett írnia a listára. A lista úgy lett összeállítva, hogy lefejezné az Üzemi Tanácsot, a Munkavédelmi Bizottságot, és a cég Felügyelő Bizottságát is működésképtelenné tette.
A humántőke szándékos elherdálása mellett az is joggal háborítja fel a dolgozókat, hogy a cég a napokban számos speciális műszaki berendezést – buszokat, vontatókat, mobil áramforrásokat – adott kölcsön a Celebi GH számára. Az érdekképviselet szerint e lépéssel végképp eljátssza az üzletszerzés lehetőségét a menedzsment.

A cégnél dolgozók egyre nagyobb körének biztos meggyőződése, hogy Limburger Lóránt, aki Borisz Abramovics orosz „befektető” hívására épp a Celebi GH éléről tért vissza a MGH-hoz, valójában nem a cég megmentéséért dolgozik. Azt is sokan kifogásolják, hogy annak ellenére helyén maradhatott a vezető, hogy Budai Gyula kormánybiztos épp egy MGH-s beszállítói szerződés nyomán ügyészségi feljelentést tett ellene.

A hosszú évek óta stabilan nyereséges földi kiszolgálócég megmaradása az egész repülőtér számára fontos. Önmagában is mintegy 750 munkahelyet jelent a MGH, de egy új nemzeti légitársaság létrejötte, elindulása szempontjából is kiemelt fontosságú lehet a magyar földi kiszolgáló bázis megmaradása. A LESZ-t többen megkeresték, köztük külföldi érdekképviseleti ernyőszervezetek, segítséget ajánlva a cégnél folyó munkaügyi jogsértések elleni küzdelemben. Az érdekképviselet azonban egyelőre bízik benne, hogy sikerül a problémát az országhatáron belül orvosolni.

Az idő azonban egyre fogy. A dolgozók haragja, elkeseredése is fokozódik. A szakszervezet mindent megtett és megtesz, hogy az indulatok ne szabaduljanak el a vállalatnál. Eljöhet azonban az a pont, amikor a helyzet kezelhetetlenné válik. Megnyugtató megoldást az jelentene, ha a tulajdonos Magyar Állam a cég jelenlegi felső vezetésének lecserélése mellett biztost nevezne ki, aki azért dolgozna, hogy a Malév-csoport egyik utolsó valódi értéke, a Malév GH ne jusson ebek harmincadjára.

* * *
A LESZ 2008 tavaszán, két szakszervezet összeolvadásával alakult. A hazai légiközlekedési ágazat legnagyobb érdekképviseleti szerve, a MAPLÉSZ (Magyar Polgári Légiszállítási Szövetség) tagja. A jelenleg több mint 1200 tagot számláló szervezet több ferihegyi vállalatnál erős pozíciókkal bír. Távlati célja ágazati szintű, tehát országos kollektív szerződés kidolgozása és elfogadtatása.

Nincsenek megjegyzések: